További posztokat az alábbi linken érhetsz el!
http://alkotasmania.blogspot.hu/
Tinédzser korom elején fedeztem fel a pirográfiát és azonnal bele is szeretem. Persze akkoriban még nem tudtam, hogy mi a hivatalos neve. Én csak égetésnek neveztem. Nagyapámtól és apukámtól vettem mindig kölcsön a forrasztó pákát. Amin aztán jól össze is vesztünk az öcsémmel. Látva a technika iránti lelkesedésemet, nagybátyám készített nekem egy pirográfot. Akkor azonban még nem voltak meg a megfelelő feltételek ahhoz, hogy komolyabban is foglalkozhassam evvel a csodás módszerrel. Mindenféle hulladék fára égettem a mintákat, majd lehetőség hiányában a lelkesedés alább hagyott. A gépem bekerült a szekrény aljába jobb időkre várva. Még ma sem érzem úgy, hogy igazán eljött volna az ideje, de néha néha előveszem és leporolom. Most is ez történt. Elővettem a szekrényből. Lefújtam a port és ha már a kezemben volt be is kapcsoltam kicsit. Jó pár órányi pontozgatás után megszületett ez a kelta mintás doboz.
Nektek, hogy tetszik? Eltudjátok képzelni az otthonotokban?
Ritkán szoktam kész fa táblákat venni, mert itthon levágni olcsóbb. Most mégis vettem egyet. Úgy nézem rám a boltban hogy nem tudtam ott hagyni. Mikor itthon pakoltam ki a szatyrot, szinte kiabált, hogy anyák napi köszöntő tábla akar lenni. Hamar találtam is egy aranyos mintát. Izzítottam a pirográfom és ráégettem a feliratot. Egy ideig hezitáltam, hogy a kisfiút is pirózzam-e, de végül inkább a festést választottam. Szerinted jól döntöttem?
Láttam a neten egy egyszerű látszó technikát gyertya díszítéshez. Gondoltam én is kipróbálom. Hamar kiderült, hogy tényleg csak egyszerűnek látszó. Nagyon oda kell figyelni, hogyan melegíted a gyertyát mert könnyen elvetemedik és nem lesz szép. Némi gyakorlás után azért mégis csak sikerült.
Nektek, hogy tetszik?
Ahogyan tavaly, az idén is készítettem néhány gravírozott tojást. Próbáltam az egyediségre helyezni a hangsúlyt. Több fajta stílust és technikát akartam képviseltetni. Készültek pusztán gravírozással. Van amelyiket festettem is. Néhányra dekupázzsal került fel a minta és néhányra vegyes technikával.
Nem minden tojás maradt egészben. Félbevágott tojásokból függőket csináltam. Még egy kifordított tojás is született. Szerintem jól sikerültek, neked mi a véleményed?
Vannak tárgyak amiknek van történetük és vannak amiknek nincs.Legalábbis semmi érdekes. Kaptam egy négyszögletes fa lapot.
-ebből óra lesz- döntöttem el azonnal. Volt egy aranyos bohócos szalvétám. A széleit vanília sárga festékkel rejtettem el. Zöld festékkel még jobban kiemeltem az aranyos bohócot. Kontúr festékkel jelöltem a számlapot és néhány szám is fel került. Végül vastagon lakkoztam. A mutatókat a gyermekeknek szóló design-hoz igazítva kékre festettem. Már csak össze kellett rakni az óraszerkezetet és kész is volt.
Szerintem nagyon aranyosra sikerült, te mit gondolsz? Kitennéd a gyerek szobába?
Van az úgy, hogy valami nem jön össze elsőre. Második neki futásra viszont sikerülhet. Legrövidebben így tudnám az ominózus irat tartóm történetét össze foglalni. Na de ne tömörítsük le ennyire. A sztori úgy kezdődött, hogy minták után szörföztem a netten amikor megláttam egy szép csipke mintás fa irat tartót. Olyat amiből a minta ki van vágva. Azonnal bele szerettem.
- Nekem is kell ilyen - felkiáltással letöltöttem a hozzá tartozó sablont. Felrajzoltam egy rétegelt lemez táblára. Elővettem a dekopírfűrészt és kivágtam. Mikor a minta felrajzolása következett, rájöttem, hogy a lehetőségeim korlátoltak. Lombfűrész nélkül alig ha fog menni.
- Se baj - gondoltam - akkor majd pirog ráffal bele égetem. Aztán ezt is elvettettem. Valahogy nem akart a kép megjelenni a lelki szemeim előtt. Nem erőltettem tovább az eredeti mintát, egész más irányba kezdtem gondolkodni. Láttam egy egész jó kis inspiráló videót a stencilezésről. Kicsit vacilláltam, hogy mennyire legyen színes, végül a fekete - fehér mellett tettem le a voksom. Választottam egy a szívemnek kedves tulipán mintát és az vittem fel a fekete környezetbe. Lakkozás után elégedetten dőltem hátra.
Ez az érzés kitartott néhány napig. Mikor elmúlt már nekem sem tetszett annyira. Hiány érzetem támadt, mintha nem lenne teljesen kész. Ebben a mintában viszont nincsen több. Más felé kell a megoldást keresni. Nem töprengtem rajta túl sokat. A fekete alap tökéletesen megfelelt a koptatott stílushoz. Lekentem fehér és vajsárga színekkel. Darabokra tépkedett régies hatású szalvétát ragasztottam rá. Szépen kezdett alakulni de még mindig túl steril volt. Némi ezüst festékkel és torta papírral ezt is megoldottam. Most már megvolt a régi hatás, de nem volt elég kopott. Csiszoló papírral, vissza csiszoltam az éleket, hogy a fekete festék előbukkanjon. Jöhetett a fényes lakk a kontrasztok élénkítése céljából. Az eredmény túl csillogó lett. Két réteg matt lakkal viszont sikerült elérni a kívánt hatást. Száradás után már csak a fotózás maradt hátra. Nektek, hogy tetszik?
Az úgy volt, hogy a szekrény mélyéről előkerült egy ütött - kopott óra. Ne kérdezzétek, hogy mikor és miért került a szekrénybe. Nem tudom. Nagyon leharcolt állapotban volt. A számlapja felvált, a mutatok meghajlottak és a festék elkezdetett leperegni. Mondhatni megérett a kidobásra. Mikor a kezembe vettem szinte könyörgött, hogy újítsam fel.
- jól van - mondtam - kapsz egy szép légies, felhős dizájnt.
Először darabokra szedtem. Amennyire csak lehetett leszedtem róla a festéket. Sajnos foltokban megmarat. Na nem baj, majd megpróbálom valahogy beépíteni a mintába. Az egész felületet lealapoztam fehérre. Ekkor jött a meglepetés. A megmaradt gyári barna festék répás-rózsaszínesre színezte a festéket. Elvetetem az eredeti ötletem és a keretet baba rózsaszínre festettem. Jól néz ki de kell még valami. Végig túrtam a szalvétáim, de egyik sem volt az igazi. Elő a gépet. Régebben találtam egy egyszerű de szép rózsa mintát ami eddig semmihez sem illet de az órához tökéletes. Már csak egy kérdés maradt, milyen színű legyen? Először aranyra gondoltam, de túl giccses lett volna. Aztán a piros jutott eszembe, de az meg túlságosan rikító. Végül a fehéren rózsaszín és rózsaszínen fehér mellett döntöttem. Jó döntés volt. Nem csak megtartotta az elegáns stílust de a színeket is egységbe kovácsolta. Már csak az üveglapokat tartó gombokat kellett fehérre festeni. Mikor a keret megvolt jöhetett a számlap. Először egy bájos kislány került a számlapra, hatalmas csokorral a kezében. Gondoltam, hogy baba szobába éppen jó lesz. Bele is szabtam a helyére. Végül mégsem ezt a verziót választottam. Valahogy olyan túlzsúfoltnak tűnt. Elővettem a régi számlapot és helyre hoztam. A helyére ragasztottam. Szép mutatók került rá. Össze rakáskor még a gombokat megerősítettem egy kis pillanat ragasztóval, hogy biztosan tartsanak. Én elégedett vagyok az eredménnyel. Te mit gondolsz, milyen lett?